Hónapok óta nem „jártam” itt. Most így karácsonyhoz ilyen közel gondoltam, hogy leírom, mik is történtek velem az elmúlt hónapokban. Ha jól emlékszem valamikor június végén írtam utoljára. Azóta annyi, de annyi minden történt, amit most nem is fogok tudni összeszedni részletesen, de az emlékezetes pillanatokat most megosztom Veletek.

­       Július elején volt a Királyfim születésnapja. Sajnos előző este, és aznap este is dolgozott, viszont egy kis időt együtt tudtunk tölteni a születésnapján. Viszont Ő akkor nem tudta, hogy én mire készülök. Fifi Lányt beavattam a tervembe, amiben nagyon szívesen segített. Este visszamentem Pestre Fifi Lányékhoz. A szokásos esti beszélgetés megvolt, ami közben Fifi Lány egy kicsit segített. Az első találkozásunkra emlékeztetve pöttyös ruhában voltam aznap este. Éjfél körül elbúcsúztam tőle, bepattantam egy taxiba, és már ott is voltam nála. Amikor meglátott csak a meglepődés látszódott az arcán. Nem hitt a szemének, emlékezetéssé tettem neki a születésnapját. Ott voltam nála egy kis időt, aztán hazamentem Fifi Lányékhoz.

­       Mivel a névnapja is július elején van, ezért a névnapját együtt töltöttük. Elmentünk thai masszázsra, motoroztunk, voltunk Visegrádon, Esztergomban, és életemben először, ha néhány percre is, de voltam külföldön. És aznap este bemutatott az Anyukájának. Iszonyatosan eláztunk aznap hazafelé, és elmentünk hozzájuk megszárítkozni. Nem ázott verébként szerettem volna a bemutatkozni, de így sikerült J

­       Fifi Lányék júliusban voltak nászúton, és a két hét alatt rám/ránk bízták a lakásra felvigyázást. Nagyon megtisztelő volt, hogy így megbíznak bennünk, hogy ránk bízzák a lakást arra a két hétre. Nagyon sok időt töltöttünk együtt a lakásban. Főztünk együtt, filmeztünk, nagyokat nevettünk, együtt aludtunk. Életemben először elvitt a Velencei tóhoz. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de sosem voltam még a Velencei tónál. Mindig a Balatonra mentünk, és a Velencei tó valahogy kimaradt az életemből.

­       Júliusban két hétvégén is voltunk a Telken. Mivel készültünk a Balaton átúszásra, és vártuk, hogy átúszhassuk együtt. De sajnos ez idén elmaradt. Viszont csodás napokat töltöttünk ott. Voltunk Hévízen. Ő még sosem volt, és így elmentünk. Voltunk egy nagy Balaton felvidéki motortúrán. Voltunk Tihanyban, Balatonakaliban (gyerekkorom legszebb nyarait ott töltöttem), Balatonbogláron, Nagyvázsonyban. Ittunk finom borokat, és csodás perceket éltünk át együtt. Akkor beszélgettünk arról, hogy ha Ő majd egyszer azt mondja, egy lánynak, hogy „szeretlek”, akkor azt nagyon komolyan fogja gondolni, és úgy hogy már akkor tervez, tervei vannak azzal a lánnyal.

­       Augusztusban elmentünk és megvettük a motoros cuccaimat, vettünk kesztyűt, dzsekit, sisakot. Tiszta motoros maca lett belőlem. Fura volt azt a ruhát először magamra venni, és fura volt a tükörben lévő látvány is.

­       Augusztusban elmentünk Horvátországba. Életemben először láttam a tengert. Csodálatos élmény volt. Motorral mentünk az éjszaka közepén. Esküszöm néha csak az életösztön tartott ébren a motoron, valahogy nehezen ment az ébrenlét, huszonakárhány óra ébrenlét után. De szerencsésen megérkeztünk Senjbe. Egy kicsit csalódás is volt az egész, mert azt gondoltam, hogy ha külföldre megyünk, akkor nem nagyon hallok magyar szavakat, mondatok. Ehhez képest, a kemping, amiben voltunk kb. 80%-ban magyarokkal volt tele. Amikor Horvátországban a mosdóban megkérdezték tőlem magyarul, hogy vannak-e bent, az elég kiábrándító volt. De összességében fantasztikus volt. Búvárkodtunk is. 12,5 méter mélyen lenni, ennyi vízzel a fejem felett egyszerűen elmondhatatlan élmény volt. A tenger csodálatos volt. Sajnos csak 3 napot töltöttünk ott, de az egy életre szóló élmény volt.

­       Augusztus 26-án olyan történt velem, ami még sosem. Reggel találkoztunk, hogy kávézzunk egyet, és életemben először kaptam egy szál rózsát egy fiútól. Nem volt semmilyen alkalom, ami miatt kapnom „kellett” volna, de nem is alkalomhoz volt kötve, csak úgy egyszerűen hozott nekem egy szál rózsát.

­       Szeptember első hétvégéjén lent voltunk a telken a barátokkal. Iszonyatosan jól sikerült hétvége volt. Főztünk, nagyokat ettünk, társasoztunk, ittunk, nevettünk. Hangulatban talán jobb is volt, mint Horvátországban.

­       Szeptemberben történt az is, ami soha életemben nem történt velem. Este találkoztunk, és együtt aludtunk. Este, még amikor szokásához híven simogatta a hajamat, a szemembe nézett, és csak ennyit mondott: Szeretlek! Ennél szebbet, soha nem mondott nekem még senki. Abban a pillanatban én voltam a világon a legboldogabb. Bár be kell, hogy valljam, egy pillanatra meg is ijedtem, mert eszembe jutott rögtön az, amit még júliusban mondott nekem, hogy ha ezt kimondja, akkor nagyon komolyan fogja gondolni. De reggelre teljesen átértékelődött bennem ez az egész. Szeretjük egymást, és ez a legfontosabb. A jövő pedig? Lesz, ahogyan lesz.

­       Októberben voltunk dumaszínházban. A november sajnos az életét megváltoztatta, és ez által az enyémet is. Egymás támaszainak kellett lennünk, mert nehéz pillanatokat kellett átélnie neki is, és közvetve nekem is. Sajnos tragédia történt a családjában, aminek az lett a következménye, hogy el kellett költözniük a lakásukból a nagymámájához. Nagyon nehezen dolgoztam fel én ezt az egészet, mert azt gondoltam, hogy most itt a kapcsolatunknak valahogy vége szakad, hogy megsínyli ezt az egészet, hogy nem tudunk együtt lenni annyit, amennyit szeretnénk. De szerencsére azt tapasztaljuk, hogy erős alapokra épült a kapcsolatunk, segítjük egymást, és annyi időt töltünk együtt, amennyit csak tudunk. Kaptam lakáskulcsot, amire nem tudtam mit mondani. Ez a kulcs azt jelentette nekem, hogy maximálisan megbízik bennem, hogy szeret engem.

­       November 29-én ünnepeltük a hat hónapos fordulónkat. Mivel sajnos én nem voltam „szabad” aznap, ezért másnapra, 30-ra tettük az ünneplést. Délután találkoztunk náluk. Mivel időközben elhagyta a pendriveját, ezért én vettem neki egy újat, amire készítettem egy kis PPT-t az elmúlt fél évben történt eseményekből. Képeinkből, kedvenc idézetemből, kedvenc zenénkből, és minden olyan dolgot rátettem, ami kettőnkre emlékezteti, ami kettőnkről szól. Amikor együtt megnéztük, egy percig nem szólt semmit, majd átölelt úgy igazán, a szemembe nézett, és csak ennyit mondott: Szeretlek. Én egy gyönyörű szép ezüst fülbevalót kaptam rózsakvarc kővel. Csodaszép. Voltunk kint a Vörösmarty téren, forralt boroztunk, ettünk töki pompost. Nagyon jó nap volt.

­       Tegnap volt a névnapom, és már nagyon készült rá, hogy meglepetéssel készül nekem. Sajnos 9-én nem tudtunk menni, mert elmaradt a program, ezért 2-án kaptam meg a névnapi ajándékomat. A Láthatatlan kiállításon voltunk. Először nagyon-nagyon be voltam ijedve. Egyébként is rám jön a pánik egy-egy helyzetben, de akkor teljesen rám jött. 2-3 percig sűrűn lélegeztem, és nagyon féltem. De életem egyik legnagyobb élménye lett belőle. Végigmentünk a kiállításon. És aztán egy kis szünet után vacsoráztunk is. Nagyon-nagy élmény volt. A legjobb az volt, hogy vacsora közben „kaptunk” tangóharmonika szót, és olyan hangulat kerekedett, mint a lagzikban. Nagyon tetszett, nagy meglepetés volt.

­       9-én este együtt aludtunk. 10-én amikor beértem dolgozni, az asztalomon várt egy csokor tulipán egy üzenettel. Tőle. El se tudom mondani, hogy mit éreztem abban a pillanatban. Felhívtam rögtön, és megköszöntem, a meglepetést, nem tudom, hogy mit mondtam neki.

Így teltek az elmúlt hónapok. Sok-sok boldog, emlékezetes pillanattal, sok szórakozással, nevetéssel. Soha életemben nem voltam ilyen boldog. Csak vele akarok lenni, senki mással. Ennél nem is kell már több. Vagy… Majd az élet úgy is eldönti.

Már lassan két hónap eltelt azóta, hogy írtam. Most újra itt vagyok. Nagyon nehéz lenne most hirtelen összeszednem mindent, ami az elmúlt két hónapban történt. De azért megpróbálom. Voltunk együtt a Királyfival megnézni az esküvői képeket. Nagyon jól sikerültek a képek, gyönyörű volt az ifjú pár, és rólam is készült egy-két igazán jól sikerült fotó. Még egy másik pár is ott volt nézni a képeket. Aztán jött az egyik kép, ami még vacsora közben készült, és mi egymás mellett ülünk, és nagyon mosolygunk. Azt mondta erre ennek a párnak a férfi tagja, hogy ez az első közös fényképetek. És valóban. Az az első közös képünk. Amikor a képeket nézegettük már majdnem egy hete nem találkoztunk, és olyan fura érzésem volt. A szokásos női kombinálás már bennem volt, hogy biztos, hogy van valami baj. Az ifjú férj megnyugtatott, hogy ez már megint csak a női hülyeségünk. És biztosan nincs semmi, csak nem volt rám ideje. Igaza volt. Amikor megérkezett, rögtön megcsókolt, átölelt, és minden rendben volt, a hülye kis gondolatom pedig már el is szállt.

Kitaláltam, hogy már nagyon régen voltak nálam a Lányok, és hogy a Királyfi is eljöhetne hozzánk, ezért rendezek egy szombati kis főzős partit. Nagyon izgultam. Mivel mindig az volt a Lányok problémája, hogy mindig minden készen van, mikorra ideérnek, hát most úgy döntöttem, hogy akkor én nem is főzök. Annyit tettem a főzés sikeréért, hogy a marhapörkölthöz a húst összevágtam, és megpucoltam a hagymát. Nem vall rám, az, hogy ennyire nem készülök, ezért egy kis sütit mégiscsak készítettem. Sütöttem mojito tortát. (Isteni finom) És sajtos perecet terveztem. Mivel kicsit nagynak találtam a sajtot, ezért gondoltam kettévágom. Természetesen a kést magam felé húztam, és jól elmetéltem az ujjamat. De a Mamám megmentette a helyzetet. Én összeállítottam a tésztát, ő pedig összegyúrta, és kiszaggatta nekem. Mire ideértek a többiek, már iszonyatosan ideges voltam. Nem tudtam, hogy hogyan lesz ez az egész, hogy mit fognak szólni a Királyfimhoz a szüleim, stb. stb. Gyorsan ittunk egy feszültségoldó pálinkát, majd ittunk még egyet, csak az íze kedvéért. Elkezdtük a főzést, mindenki hozzátette a magáét. Valaki hagymát vágott, valaki tüzet rakott, és valaki csak felügyelte a folyamatokat. De nagyon szórakoztató volt az egész. Mindenki élvezte a délutánt, iszogattunk, beszélgettünk, nagyokat nevettünk, és alig vártuk, hogy elkészüljön a vacsi. Nagyon finom lett a végeredmény, mindenki nagyon jót vacsorázott a pörköltből. Egy kis emésztés után következett a meglepetés mojito torta. Igazán nagyon finom. Igaz, hogy nem olcsó, de érdemes elkészíteni, mert nyerő sütemény. A Lányok nem maradtak túl sokáig, 9 után elmentek. A Királyfi maradt. Velem. Aznap volt a Faluünnep. És 10 után volt a tűzijáték. Mivel mi még nagyon nem akartunk aludni, ezért lementünk megnézni a tűzijátékot. Végig fogta a kezem, átölelt, megcsókolt. A tűzijáték nagyon szép volt. A fűben fekve, összebújva néztük. Nagyon emlékezetes marad az a néhány perc. Tűzijáték után elindultunk haza. Tudtuk mind a ketten, hogy ha együtt alszunk, akkor más is meg fog történni. Még amikor összejöttünk, akkor Fifi Lányok megadták az iránymutatást, ami úgy hangzott, hogy 4-5 randi vagy minimum 2 hét. Mi már a 3. hétnél tartottunk, és a 7. randinál. Szóval azt hiszem túlteljesítettük a tervet. Még amikor itt voltak a Lányok, ünnepélyesen feloldották a szüzességi fogadalmamat.

Szóval hazaértünk, megágyaztam, és hát megtörtént, aminek meg kellett történnie. Csodálatos éjszakát töltöttünk együtt. Nagyon sokat beszélgettünk, nevettünk. Meséltünk elmúlt, elrontott kapcsolatokról. Abban szintén nagyon hasonlítunk, hogy Ő is mindig a rossz embert választotta. Rosszul időzített. De nálam nem. Pontosan akkor kellett találkoznunk, igazán. Mint később kiderült, már kétszer találkoztunk az esküvő előtt, viszont egyikünk sem volt kész arra, hogy nyitottak legyünk egymás felé. Az egyik ilyen alkalom, az Fifi Lány tavalyi szülinapja volt, amikor a Szódában voltunk. Mindkettőnk mentségére szolgáljon, hogy számára is, és számomra is rengeteg ismeretlen ember volt a társaságban. A másik ilyen alkalom pedig tavaly novemberben, amikor dumaszínházban voltunk. Én akkor még nagyon nem voltam nyitott. Viszont emlékszem rá, hogy ott volt. Persze nem tisztán, mert csak annyi történt, hogy bemutatkoztunk egymásnak. De mégis ott voltunk mind a ketten. De a 3. találkozó volt az igazi. Amikor már nem tudtuk tovább kísérteni a sorsunkat.

Vasárnap sokáig lustálkodtunk. Az esküvőre vásárolt ruha teljesen micsoda nős. A sógornőm is megmondta, amikor meglátta. Az a fajta micsoda nős, amikor mennek a lovas póló meccsre. Annyiban hasonlít, hogy barna, és drapp pöttyös, ugyanúgy, mint Julia Roberts ruhája. Kicsit abban a ruhában úgy is éreztem magam, mintha ott lennék, és más lennék. Szóval visszatérve a vasárnapra. Mivel ez a ruha volt a nyerő nála, és Ő is szereti ezt a filmet, ezért vasárnap délelőtt megnéztük együtt. Ebéd után kitaláltuk, hogy elmegyünk fagyizni és sétálni. Délután aludtunk még együtt egy kicsit, és elment haza. Egy teljes napot kibírtunk együtt. Ez mindig vízválasztó szerintem. Az első közösen eltöltött délután, majd egy egész nap, egy hétvége, 3-4 nap, egy egész hét… És még folytathatnám. Az első közös napunk emlékezetes marad számomra.

A legkedvesebb unokahúga Barcelonában él a férjével. Június végén látogattak haza. A Királyfim nagyon szeretett volna bemutatni neki. Nagyon féltem ettől a találkozótól, mert ők, ha találkoznak csak angolul beszélgetnek (mivel az unokahúga egy chilei fiúhoz ment feleségül, aki sajnos nem tud magyarul), és hát be kell, hogy valljam nem vagyok túl jóban az angollal. Illetve megértek mindent, viszont nem szólalok meg. Nem merek megszólalni. Félek, hogy rosszul mondok valamit, nem jól használom a szórendet. Szerintem ez azért van, mert nem vagyok biztos a tudásomban. De ennek ellenére, mivel a Királyfimnak ez fontos volt, találkoztam az unokahúgáékkal. Aquincumba mentünk. Még nem voltam ott, most együtt néztük meg. Végig fogta a kezem. Nagyon kedvesek voltak az unokahúgáék. Egy kicsit beszélgettem az unokahúgával négyszemközt. Érdeklődő volt, és kedves. Kérdeztem Királyfit, hogy mit szóltak hozzám. A válasz ennyi volt: She is very nice. J

Mivel kitaláltuk, hogy át szeretnénk úszni a Balatont július végén, ezért elkezdtünk edzeni. Az első ilyen alkalom június utolsó vasárnapján volt, 1,5 km-t tudtam leúszni, és nem is egyben, hanem csak pihenőkkel. Majd meghaltam. Két napig fájt a karom és izomláz volt a combomban. Régen nem sportoltam, és iszonyatosan nehezemre esett az úszás. Délután sétálgattunk a Margitszigeten, néztük a vízesést és beszélgettünk. Kiszaladt a számon az, hogy majd ha gyerekünk lesz… Legszívesebben belefojtottam volna saját magamat a vízesésbe. Hogy lehettem ekkora ökör? Próbáltam menteni a helyzetet, amennyire tudtam. De megnyugtatott, már akkor, hogy Ő is eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha ez a kapcsolat hosszú ideig tartana. És amit elképzelt az jó volt. Nagyon jó.

Mivel nagy motoros a Lelkem, ezért rávett, hogy menjünk el motorozni. Július első péntekén volt az első nagy alkalom, hogy felültem mögé. Nagyon izgultam. Az első 3 percben annyira féltem, hogy bajom esik, hogy valami gond lesz. De aztán szép lassan rájöttem, hogy nincs értelme félni. Ha bajunk lesz úgy is az lesz, ha meg nem, akkor meg úgy sem. Nincs értelme félni. Utána elkezdtem élvezni az egészet. És akkor fantasztikus volt az egész. Nagyon élveztem. Szentendrére mentünk ki. Fura volt. Az volt az első alkalom, amikor azt éreztem, hogy igazán szeretem ezt a Fiút.

Július első vasárnapján volt a születésnapja. Mivel szombat este dolgozott, ezért „csak” reggel találkoztunk, elmentünk úszni. Az egyik kedvenc sütije a krumplis pogácsa. Én még sosem sütöttem, de szombat délután nekiálltam, és sütöttem neki. Nem lett a legjobb, de elsőre nem is sikerült rosszul. Szóval vasárnap reggel találkoztunk, elmentünk úszni. Szegény nagyon fáradt volt. Ő hazament aludni, és én is haza. Többször beszéltünk róla, hogy szívesen venné, ha egyszer meglepném a munkahelyén. Mi is lehetne ehhez jobb alkalom, mint a születésnapja. Már a hét elején megbeszéltem az ifjú feleséggel, hogy a vasárnap éjszakát náluk töltöm. Nagyon aranyosak voltak, a barátaikért mindent. Minden ugyanúgy ment, ahogy minden este, amikor dolgozik. Chateltünk, és aztán éjfél körül írtam neki, hogy akkor én most elmegyek aludni, mert hétfőn nehéz napom lesz. De akkor én már felöltöztem, elkészültem, indulásra készen álltam. Hívtam egy taxit, és elindultam hozzá. Nagyon nagyon izgatott voltam. Nem volt nyitva a szálloda ajtaja. Felhívtam telefonon, és csak annyit mondtam neki, hogy szia, nézz ki az ajtón. J  Láttam rajta, hogy nem hitt a szemének. 5 percen keresztül csak azt hallgattam, hogy ezt nem hiszem el, tényleg itt vagy. Bevallotta, hogy miután elköszöntünk egymástól, nézte a kamerákat, hogy mikor jelenek meg az utcán, vagy mikor áll meg egy taxi a ház előtt. Nagyon örült nekem, és akármennyire próbáltam leplezni látta rajtam, hogy én is nagyon izgulok. Megmutatta a szállodát, beszélgettünk, kapott egy emlékezetes szülinapi ajándékot, amit azóta is emleget. J Szóval emlékezetes lett a születésnapja.

Következő kedden, szabadságon voltam, hogy csak vele lehessek. Még sosem volt masszázson, és én sem, így összekötöttem a kellemest a hasznossal. Befizettem magunkat masszázsra. Őt egy olajos thai masszázsra, magamat pedig egy kényeztető csoki masszázsra. Eljött értem motorral, aztán mentünk a masszázsra. Amikor bevezettek minket a szobába, és tudatosult bennem, hogy akkor most ez úgy fog történni, hogy mind a kettőnket ugyanabban a szobában masszíroznak, egy kicsit az inamba szállt a bátorságom. Valahogy erre nem voltam felkészülve. Kicsit szégyenlős vagyok. Nagyon jó volt a masszázs, hát még az, amikor feküdtem, ő kb. 1 méterre tőlem, és láttam, éreztem, amikor végignéz. Úgy igazán végignéz. Iszonyatosan jó érzés volt. Én csak egyszer láttam, amikor ezt csinálja, de bevallotta, hogy többször is megtette ezt a 1,5 óra alatt, amikor tetőtől talpig csokis voltam. Nagyon jól esett mind a kettőnknek a masszázs. Utána ebédeltünk, és felpattantunk a motorra. Elmentünk Visegrádra, Esztergomba, és átmentünk Párkányba. Három élmény is kaptam aznap, amit még sosem. Még sosem voltam masszázson, nem boboztam, és nem voltam külföldön. Ő az akivel először külföldön voltam. Igaz, hogy csak Párkányban voltunk, de külföldön. Olyan fura érzés volt, hogy körbenézek, és nem magyarul vannak kiírva a dolgok. Nem volt nálunk cigi, megálltunk kávézni, és vettünk cigit is. 3 eurós cigit. 3 euró? Furcsa volt. De nagyon jó. Amikor már hazafelé vettük az irányt Szentendrétől végig szakadt az eső. Olyan szinten eláztunk, hogy a farmernadrágom combközépig vizes volt, a dzsekim szintén teljesen, és a hajam is, ahol kilógott a sisakból. Este meccset akartunk nézni, de ilyen állapotban mégsem ülhettünk be sehová. Kitalálta a Királyfim, hogy akkor most nincs más, mint hogy elmegyünk hozzájuk, és megszáradunk. A torkomban dobogott a szívem. Megismerem az Anyukáját. Megismerem az Anyukáját? Így? Olyan voltam, mint egy ázott veréb. De elmentünk haza, hozzájuk. Megismertem az Anyukáját. Nagyon kedves volt velem. Rögtön keresett nekem ruhát, hozott papucsot, elment vacsorát készíteni. Nagyon aranyos volt. Felajánlotta, hogy tegezzem. Olyan furcsa volt soha egyetlen barátom szüleit sem tegeztem. De úgy tűnik, hogy meg kell szoknom. Nem volt időm vacsorázni, ezért becsomagolta nekem a meleg szendvicset, és a lelkemre kötötte, hogy egyem meg.

Következő nap elmentünk megnézni a meccset este. Nem voltam túl jó passzban. Fáradt voltam. Csütörtök este az egyik barátjánál volt egy palacsinta parti. 8-an voltunk, és nagyon jól szórakoztunk. Kicsit sikerült beboroznom az este folyamán. Én a fiatal párnál aludtam, viszont még nem volt kedvem akkor hazamenni, amikor ők elmentek. És őszintén szólva jót tett az a séta. Esküszöm Nektek, hogy nem tudtam egyenesen menni. Egyfolytában járt a szám. A Királyfim pedig egyfolytában nevetett rajtam. Amikor már azt gondoltam, hogy nem lehet ennél rosszabb, akkor kiszaladt a számon, hogy annyira szeretlek. Ezen már nem volt mit szépítenem. Kimondtam. De nem bánom már, hogy megtettem. Mert így érzem. Szeretem Őt. Mindennél jobban szeretem. Alig várom az alkalmat, amikor találkozunk, amikor újra átölel, amikor végre megcsókol.

Csodálatos perceket, órákat töltöttünk együtt eddig. Alig várom a következő percet, amikor újra itt lesz velem. Vele akarok lenni. Csak vele.

Még akkor vasárnap chateltünk, és 1,5 órát beszéltünk telefonon. És ez így ment napokon keresztül. Mindennap éjfél, 1-ig chateltünk, beszélgettünk, próbáltunk kicsit ismerkedni. Minden beszélgetés közben felmerült az, hogy már alig várjuk mind a ketten, hogy ismét találkozzunk. Egészen múlt hét csütörtökig kellett várni erre. A westendben találkoztunk, természetesen a vízesésnél, ahogy mindenki. Én egy picit előbb odaértem. Amikor jött átölelt, megcsókolt, kézen fogott, és úgy sétáltunk. Beültünk egy kávézóba, és olyan gyorsan eltelt 3 óra, hogy szinte észre sem vettük. Kikísért a buszhoz, már az első randin nehéz volt az elválás.

Aztán múlt hét szombat délutánt, egészen estig együtt töltöttük. Ő is motorozik, és azt javasolta, hogy menjünk el Visegrádra. De igazából mondtam neki, hogy a Duna áradás és ilyesmi miatt szerintem azt hagyjuk későbbre. Viszont, én már nagyon régen voltam a Várban, a Halászbástyánál, a Citadellán még sosem, és még nem is voltam soha a Budavári Siklón sem. Szóval inkább ezt választottuk. Felmásztunk a Citadella tetejére, fagyiztunk, felültünk a Siklóra (igazából nem túl nagy élmény, de most már azt is kipróbáltam), sétáltunk a Várban, beültünk egy üdítőre a Halászbástyánál, lesétáltunk a Margit-szigetre, utána pedig szinte végig a körúton. Egy szép nagy sétát tettünk. (igazából még most így szerda délután is  van egy kis izomlázam, hétfőn alig tudtam felállni a székből és elindulni, rettenetesen fájt a vádlim) Közben nagyon sokat beszélgettünk, ismerkedtünk egymással, és ezzel az új helyzettel. Olyan volt az egész délután, mintha egy olyan emberrel lennék, akit már évek óta ismernék. És egy percre nem engedett el. Mindig vagy a kezemet fogta, vagy átölelt, de mindig rajtam volt a keze.

Vasárnap nem tudtunk sokat beszélni, mert meglátogatta a nagymamáját, és a haverjaival találkozott. Viszont hétfőn ismét találkoztunk. Akkor a Városligetbe mentünk ki.  Üldögéltünk egy padon, néztük a vizet, a kacsákat, és beszélgettünk. (és engem megtámadott legalább 30 szúnyog, ami szépen meg is csípett) De nagyon jó volt ismét együtt lenni. Az elválás viszont annál nehezebben ment.

Kedden elmentünk megnézni a Gödörbe a Stund Up Comedyt. Viszont olyan sokan voltak, hogy nem sokáig maradtunk. Átmentünk a Most-ba. Ott iszogattunk még egy kicsit, aztán sétáltunk. Majdnem lekéstem a buszt. Nem egészen úgy alakult a tegnap este, ahogy azt mi elképzeltük. De az utolsó egy óra, amikor már csak kettesben voltunk, az nagyon jó volt.

Annyira kedves, intelligens, okos ez a fiú. Olyan férfi, akire fel lehet nézni. Nagyon helyes, és szép zöld szemei vannak, teljesen elvarázsol. Felteszem a kérdést. Hol volt eddig? Miért nem találtuk eddig egymásra? Mindegy is, mert most ez így jó. Érdemes volt ennyit várni. És most mit várok? A következő randinkat. :)

… felkért a Királyfi táncolni. Bár azt mondta, hogy nem szeret táncolni, de én mondtam, hogy én viszont igen, ezért táncoltunk. És innentől kezdve felgyorsultak az események. Magához húzott, átölelt, az arca, az enyémhez ért, és amikor feleszméltem már meg is csókolt. Fifi Lány mesélte utána, hogy ők ott táncoltak mellettünk, és egyszer csak kinyíltak nagyra a szemei, és megfordította a párját, hogy ő is lássa, hogy mi történik. Az este hátralevő részében nagyon sokat táncoltunk, beszélgettünk, csókolóztunk. Olyan gyorsan egy hullámhosszra kerültünk. Úgy volt, hogy az egyik kolléganőnél fogok aludni, ő odajött hozzánk fél 2 körül, hogy ő már menne haza. Én viszont még nagyon nem akartam hazamenni. A Mennyasszony felajánlotta, hogy náluk alhatok, mert csak a szülei fognak ott lenni. Én odamentem hozzá, és megkérdeztem. A szülei mégsem aludtak az ő lakásukban, ezért azt mondta, hogy persze, menjek nyugodtan. Odamentem Királyfihoz, és elmondtam neki, hogy mégsem kell még elmennem. 1-2 perc múlva jött a Mennyasszony, hozta a lakáskulcsot, és ezt mondta: Mehettek mind a ketten, de van még időtök. Ő szeretett volna velem jönni, de én azt mondtam neki, hogy jöhet velem, viszont csak együtt fogunk aludni, és más nem történik.

3-ig volt foglalva az étterem, fél 4-kor már mondták, hogy akkor most lassan pakolhatnánk. Álltunk kint az étterem előtt, és olyan figyelmes volt, hogy hívott nekem taxit. Amikor megérkezett a taxi még átölelt, megcsókolt, aztán betett a taxiba. Elmentem a lakásba, egyedül. Megfürödtem, leszedtem az arcomról a maszkot. Megnéztem a telefonomat, és már volt egy üzenetem. Tőle. Csak érdeklődött, hogy rendben hazaértem-e, és alig várja, hogy újra lásson.

Nagyon jó volt ez az esküvő. Nagyon megható volt a szertartás. Szuper volt a kaja, a hely, a kiszolgálás. És hogy egy ilyen Királyfival hozott össze az élet, ezt sosem gondoltam volna.

Amikor januárban kiderült, hogy május 29-én esküvőre megyek elképzeltem azt, hogy hogyan lesz az a nap. Amit elképzeltem…

Reggel elmegyek fodrászhoz, kozmetikushoz, hogy elkészítse a sminkem. Kocsival felmegyek Pestre. Elmegyek hozzá. Nála öltözöm fel, amíg Ő is elkészül. Együtt megyünk. Egymás mellett ülünk a templomban, fogja a kezem. Rám mosolyog. A vacsin egy asztalnál ülünk, egymáshoz közel. Sokat táncolunk. Ami a legfontosabb, hogy együtt vagyunk.

És ahogyan történt:

Reggel 8 körül keltem fel, majd 10-re mentem fodrászhoz, 20 perc alatt kész lett a frizurám. Nagyon tetszett. Fél 1-kor mentem sminkeltetni. Amikor kész lettem, és felültem csak annyit mondtam, hogy hű. Mintha nem is én néztem volna vissza a tükörből. Annyira szép volt az a lány ott a tükörben, és én nem voltam ilyen soha. Mikor hazaértem, már öltöztem is, és lassan indulni is kellett. Nem hittem a szememnek. Annyira nem én voltam.

2:20-as vonattal mentünk fel, jött leendő sógornőm, Angyalka és én. Ugyanis kitaláltam, hogy az ifjú párnak legyen egy kis meglepi, a lelkésszel beszéltem telefonon, hogy ha nem probléma, és megoldható, akkor énekelhetünk-e nekik az esküvőn. Nagyon szívesen vette az ötletet. Mire odaértünk a templomhoz már nagyon ideges voltam. Nem sokkal később megérkezett a vőlegény is. Éppen lent beszélgettem vele, amikor megszólalt, hogy ott jön a mennyasszony kocsija. Nem volt mit tenni, elkezdtem forgatni, hogy ne lássa még meg a gyönyörű mennyasszonyt. Esküvő előtt gyorsan lementem a lelkésszel még egyeztetni egyet, aztán nem volt mit tenni, mint gyorsan énekelni egyet begyakorlásképpen, és már kezdődött is a szertartás. A mennyasszony gyönyörű volt, a vőlegény nagyon fess, és csinos. A lelkész köszöntötte őket, majd mi következtünk Angyalkával, és az első énekkel. Nem is emlékszem, hogy hogyan énekeltem végig, de arra emlékszem, hogy a végén felnéztem az ifjú párra a mennyasszony szeme könnyes volt, dobta feléjük egy puszit, és ment tovább a szertartás. Megvolt az eskü, amit konkrétan én végigsírtam. Egyszerűen annyira megható volt. Mindkettőjüket annyira szeretem, olyan fontosak nekem, és látni őket megházasodni, ennél nem is adhattak volna nagyobb ajándékot. Majd ismét mi következtünk. Aztán gyűrű, csók, és már vége is volt. Ahogyan kiléptünk a templomból verőfényes napsütés volt, és ömlött az eső. Hihetetlen, és gyönyörű látvány volt. Gratuláltunk az ifjú párnak, egy-két kép készült, majd Fifi lány betessékelt a kocsiba minket (a párját, két fiút, és engem), és elvitt minket a lagzi színhelyére. Ők visszamentek a párjával még a templom előtt maradt vendégekért, én pedig a két fiúval elmentem cigi beszerző körútra. Nagyon kedves volt mindkét srác. Az egyikőjükről már hallottam. Ugyanis a mennyasszony kitalálta, hogy egy kicsit kerítőnőset játszik. Azaz megpróbál minket összeboronálni. Ez a fiú sem, és én sem szeretem a paradicsomot, és úgy gondolta az ara, hogy ez jó indok lehet arra, hogy mi összejöjjünk. Egymás mellé is ültetett minket a vacsinál. Jól megmagyarázta mind a kettőnknek, hogy miért döntött így. Visszagondolva elég humoros ez az egész. Úgy ültünk az asztalnál, hogy Fifi lány a párjával, két kolléganőnk, Ő és én. Természetesen mi ketten egymás mellé kerültünk. Kicsit kínos volt az elején, hogy mindenki tudja, hogy minket össze akar hozni a fiatal pár, de egy idő után már ki is ment a fejünkből. Elkezdtünk beszélgetni. Annyira lenyűgözött ez a Fiú, olyan érzésem volt, mintha már nagyon régen ismerném. Vacsora közben odamentem a mennyasszonyhoz, és csak annyit tudtam kinyögni neki, hogy nagyon tetszik. És nagyon aranyos. Vacsora után a fiatalok eltáncolták az első közös táncukat, ami szuper jó volt. Amint megvolt az első táncuk utána hívták a vendégeket, hogy ők is táncoljanak. Fifi lánnyal mi is elkezdtük a táncot.

Majd leültünk, és elhívtak táncolni…

Folyt. köv. :)

Minden hónapban kell írnom egy jelentést az összes programmal kapcsolatban, ahol a következő kérdésekre kell választ adni: Milyen fontosabb események történtek az elmúlt időszakban? Hol állunk most? Milyen problémák várhatóak?

Így közel az év végéhez úgy gondolom, hogy az életemet alkotó dolgokkal kapcsolatosan felteszem ugyanezeket a kérdéseket.

Munka

Milyen fontosabb események történtek az elmúlt időszakban?

­       Előléptettek. Illetve január 1-től léptetnek elő. Várom már nagyon

­       Nagyon szeretem a munkámat még mindig. Ez nem rossz dolog, viszont az álmom, amit szerettem volna megvalósítani, egyre távolabb kerül tőlem, és azt hiszem, hogy sosem valósul meg. Talán új álmok jönnek, és a régiek feledésbe merülnek.

­       Rengeteg munkám volt idén is, és jövőre még több lesz. Az új feladatkör új, eddig ismeretlen feladatokkal párosul. Szóval, ha idén sokat dolgoztam, akkor jövőre még többet, és még kevesebb lesz a szabadidőm. De ez végül is nem olyan nagy baj, nem lesz időm marhaságokon gondolkodni.

­       Elment a Főnöknőm. Nagyon-nagyon szerettem Őt. Jól kijöttünk egymással, bármit elmondhattam neki, meg tudtunk oldani mindent. Az új Főnöknőm szintén nagyon jó fej. A kapott Kolléganők szintén nagyon rendesek, és szeretnivalók. Először rettenetesen féltem ettől az egész változástól, de elég jól sült el, mert nagyon szeretem Őket, jól kijövünk, semmilyen konfliktus nincs köztünk. 100%-ig megbíznak bennem, és én is bennük. Szeretem Őket.

Hol állunk most?

­       Várom az új feladatokat.

Milyen problémák várhatóak?

­       Kicsit félek az új feladatoktól, de tudom, hogy a kolléganőim mellettem állnak. Ki fogok állni a csoportomért, ugyanúgy, ahogy eddig is.

Szerelem

Milyen fontosabb események történtek az elmúlt időszakban?

­       Szerelmes lettem az egyik informatikusunkba. Fájdalmas volt, ahogy eddig az összes szerelem. Először teljesen biztos voltam benne, hogy kellek neki, hogy Ő is úgy érez irántam, ahogy én Ő iránta. Tévedtem. Megint. Anyukám szokta mondani, hogy az okos a mások kárán tanul, a hülye meg a sajátján. Hát én mindig az utóbbi vagyok. Mindig a saját káromon tanulok. És nagyon jól tudom, hogy ilyenkor nem látok, és nem hallok meg semmit, nem hallgatok meg senkit. Annyira szeretném, hogy változzon ez a helyzet, és azt tudnám mondani, hogy igen, rá, vagy rá hallgatni fogok. De ez biztosan nem lesz így. Nem is ígérek ilyet, mert ezt nem fogom tudni megtartani. Hiszen ki az, aki másokra hallgat, amikor a saját érzéseiben biztos? Volt jó néhány nézeteltérésem emiatt a „kapcsolat” miatt, amiket már nagyon sajnálok, mert igenis igazuk volt. Mindenkinek igaza volt. Nagyon nehéz ezt bevallani. De én most ezt megteszem. Igaza volt mindenkinek. A Kolléganőimnek, Huginak, Angyalkának, mindenkinek. Tudom, hogy mindenki csak félt, és jót akar nekem, de be kell vallanom, hogy ez néha inkább hátráltat, mint segít, és fájdalmat okoznak azokkal a szavakkal, ha nem mutatom is, de igenis fáj. Senki nem szereti hallani, ha a fejére olvassák a hibáit. Én nem mondom, hogy hibátlan vagyok, sőt… Nagyon is sok hibám van. Ha a bizalom meg is rendül a szeretett férfiban, akkor sem a barátaim szavai miatt lesz. Az Anyukám is mindig elmondja a véleményét, amitől én falra mászok, és sikítani tudnék. Erre mindig azt mondja, hogy Ő nem is mondhatja el a véleményét. De elmondhatja, csak ne nekem. Engem hagyjon ki ebből. Nagyon sokat mondta Angyalka, hogy az Anyukám emiatt, vagy amiatt, panaszkodott neki.

­       Barátként újra visszatért egy másik ex az életembe. Nincs napi kapcsolat, de ha találkozunk… Egy pillanat alatt el tudom veszíteni a fejem. Bárcsak másképp alakulna minden vele. Ő is tudja, hogy boldogok lennénk együtt, csak szerinte még nem jött el az ideje. De mikor? Eljön egyáltalán? Szerintem nem jön el az az idő soha, amikor mi együtt leszünk, boldogan. Pedig neki, ha most jönne, azonnal igent mondanék mindenre.

Hol állunk most?

­       Ezt a kérdést nagyon egyszerűen meg tudom válaszolni. Sehol. Minden a régi. Egyedül vagyok, ahogy az elmúlt évek nagy részén.

Milyen problémák várhatóak?

­       Elveszítem a fejem, olyan gyorsan, ahogy eddig mindig. Elég néhány szép szó, néhány mosoly, néhány szép perc, és végem. Ettől kellene egy kicsit megvédeni magamat, ami a legnehezebb.

Barátok

Milyen fontosabb események történtek az elmúlt időszakban?

­       Rátaláltam a két legjobb Fifi Lányra. Bennük igazi barátokra találtam. Elmondhatjuk a legféltettebb titkainkat is egymásnak, tudjuk, hogy soha nem él vissza egyikünk sem ezzel a bizalommal. Rengeteget nevettünk, ettünk, ittunk, és előfordult, hogy együtt sírtunk. Annyira szeretem ezeket a Lányokat. Igaz barátok. Sosem tudnám, és nem is akarom megbántani Őket. Tudom, hogy mindenben mellettem állnak, Együtt nyaraltunk, szórakoztunk, vacsorára hívtuk egymást. Nagyon szeretem a Lányok párjait is. Nagyon kedvesek velem, Ők még igazi férfiak. (Nem is tudom hol találtak rájuk a Lányok? J)  

­       Angyalka. Nem is tudom már mikor kezdődött közöttünk a barátság. De talán akkor, amikor Ő várta a Kisfiát, és én a boltban dolgoztam. Sajnos nem tudunk annyit találkozni, mint szeretnénk, de egy-egy péntek délutáni pénzköltésre általában kaphatóak vagyunk. J Ha találkozni nem is tudunk, a napi kapcsolat megvan köztünk. Idén többször összezördültünk, de ez a legjobb családokban is megesik. De miután beláttuk mind a ketten, hogy hülyeséget, mondtunk, vagy csináltunk minden megy tovább, és talán még jobban szeretjük egymást, mint azelőtt.

­       Hugi. Immár 12. éve, hogy ismerjük és szeretjük egymást. Ő a legrégebbi barátom. Neki sajnos egyáltalán nem volt egyszerű ez az év. Sok csapás érte. De bízom benne, hogy a következő év sokkal, de sokkal könnyebb lesz neki, több nevetéssel, jó hírekkel, egészséggel. Vele is volt egy-két nézeteltérésem. De miután átgondoltuk a dolgokat, beláttuk, hogy igaza van a másiknak, és egy kicsit változtatnunk kell, annak érdekében, hogy ez a barátság megmaradjon.

­       A Körmösöm. Először csak „üzleti” kapcsolat volt közöttünk, de mára ez teljesen megváltozott. Vele találkozom a barátaim közül a legtöbbször. Háromhetente. És már nem csak a körmöm miatt beszélünk egymással, hanem hogy a másik hogy van, hogy éppen milyen fontos esemény történt a másikunkkal. Egyre szorosabb közöttünk a barátság.

­       Ott vannak a Kolléganőim. Nagyon szeretem Őket, és remélem Ők is így vannak velem. Már most nagyon hiányoznak, mert már 3 hete nem találkoztunk, és az már olyan régen volt.

Hol állunk most?

­       Sok barátom van, akikre számíthatok. Remélem, hogy ez jövőre sem változik.

Milyen problémák várhatóak?

­       Néhány nézeteltérés biztosan lesz a következő évben is, de ettől szépek ezek a barátságok, hogy mindig meg tudunk bocsátani a másiknak, és azért a barátaim ezek a nagyszerű emberek.

Család

Milyen fontosabb események történtek az elmúlt időszakban?

­       Minden a régi, mindenki jól van. Remélem ez így is marad.

Hol állunk most?

­       Minden rendben kivételesen, még Anyuval is. A sógornőm szokás szerint idegesít. Olyan jó lenne, ha végre a Tesóm megvilágosodna, és keresne végre egy hozzáillő lányt, talán jövőre.

Milyen problémák várhatóak?

­       Hát ha a tervem úgy valósul meg, ahogy én azt elgondoltam, akkor lesz néhány probléma, de erről még nem akarok beszélni, majd ha itt lesz az ideje.

Azt hiszem mindenről beszámoltam, ha nem bocsánat, de nekem ennyi jutott eszembe. Elég eseménydús volt ez az év, remélem jövőre is lesz miről beszámolnom.

Mindenkinek nagyon boldog, békés, újévet kívánok! Remélem mindenkinek úgy alakul az élete, és a tervei, ahogyan azt szeretné.

"Azt mondtam keveset tudok a szerelemről. ez nem volt igaz. Jó sokat tudok róla. mert láttam hosszú évszázadokon át figyeltem. És csak ettől volt elviselhető, hogy a földet néztem. Az a sok háború. Hazugság. Kín. gyűlölet. El akartam fordulni, hogy ne is lássam többet. De láttam, hogy mennyire tud szeretni az ember. Kutathatod a világűr legtávolabbi zugát is, de nem lelsz ennél gyönyörűbbet. És igen jól tudom, hogy a szerelem feltétlen. de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, váratlan, irányíthatatlan is, és elviselhetetlen. És könnyen összekeverhető a gyűlölettel. És azt akarom ezzel mondani Trisztán, hogy azt hiszem szeretlek. Olyan, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban. Mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd. És hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit, nem kell ajándék, vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért."

Túrmezei Erzsébet:

Gyertya

Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.
Felül törött. Talán semmit se ér.
A belén észrevenni már, hogy égett.
S én mégse dobom el mint semmiséget.
Nézem, elémbe állítom,
Majd a kezembe' forgatom.
A cirádáit, ferdeségét,
törött voltát, sok betegségét
mind tudom már, mind ismerem.
Igénytelen, értéktelen.
Szépsége, ékessége, ára
nincs semmi. Mégse dobom el.
Félreteszem karácsonyfára.
Majd a lángjába néz szemem,
s nem lesz nekem
igénytelen, értéktelen.
Sok betegsége, ferdesége,
törött volta nem semmiség-e,
ha ott lobog az ágon,
s vezérlőm, világom,
útmutató fény Betlehem felé?
Tekintetem sugarát issza,
lelkem száll századokon vissza:
a nagy csodát csodálja újra
és megremeg belé.
Magában semmi. Félredobnám.
De ha zöld fenyőről ragyog rám,
a szívem fölviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzám.
Kezembe' forgatom, nézegetem,
s valami egyre azt súgja nekem,
hogy ez a kis gyertya az életem.
Görbe, törött, beteg.
Valami, amit senki nem keres,
mert észrevenni nem is érdemes.
Végigélni se volna érdemes,
ha nem lenne karácsony…
ha ki nem gyúlhatnék sokadmagával
karácsonyesti csodálatos fákon…
ha Betlehem felé utat mutatva,
nem ragyoghatna, nem világolhatna,
végigélni se volna érdemes.

De van karácsony, s én úgy szeretem
kis gyertyaéletem.
Ameddig karácsonyra vártam,
értelmét, célját soká nem találtam.

Míg egy szép angyalénekes,
halk estén Betlehembe értem,
s fel nem ujjongtam: „Most már értem,
Most már tudom, miért is élek
ezen a nagy sötét világon:
hogy világítson kicsi gyertyalángom
előre, Betlehem felé
és megváltatlan, Megváltóra váró,
sok emberszív dobbanjon meg belé.”

Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.
Felül törött. Talán semmit se ér.
De ha zöld fenyőről ragyog rád,
a szíved felviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzád.

A múlt hét keddjén volt a műtétem. Fél 9-re kellett mennem. Először volt egy teljes körű vizsgálat, megnéztek még egyszer mindent. Minden érték ugyanott volt, ahol az első két vizsgálatnál. A doktornő azt mondta, hogy semmi akadálya a műtétnek. Kimentem a váróba, Apuval ott üldögéltünk, majd jött az egyik asszisztens, hogy elfelejtettek nekem nyugtatót adni. Erre én humorosan mondtam neki, hogy biztos azért, mert én már duplázok.  Majd olyan fél 10 körül jött a másik asszisztens, hogy akkor most már menjünk a műtétre. Kaptam szép rózsaszín sapkát, zöld köpenyt, és kék cipőre való „zacskót”. Beültem a székbe, és kaptam a fájdalomcsillapítós szemcseppeket. Nem tudom pontosan hányat kaptam, de elég sokat. Majd irány a műtő. Felfeküdtem az asztalra, elhelyezkedtem, majd a doktornő a szemhéjamat kitámasztotta (de nem fájt, nem éreztem semmit). Utána már csak annyi volt a dolgom, hogy a fénybe kellett néznem. A doktornő először a hámréteget leszedte a szememről (ez is elég borzasztóan hangzik, de itt sem éreztem semmit, inkább vicces volt látni, hogy ott kanalazgat valamit a szememen. Először a jobb, majd a bal szemem következett. Műtét után a doktornő maga szedte le rólam a műtős cuccot. Nem én lettem volna, ha nem leszek rosszul. Egyszer csak megkérdezte, hogy rosszul van? Én mondtam, hogy talán egy picit szédülök. Gyorsan leültetett, majd kaptam egy pohár vizet, és egy müzli szeletet. Kikísértek Apuhoz, és indulás haza. Amikor hazaértünk, már rettenetesen fájt , és potyogtak a könnyeim. Anyu valahogy belecseppentett mind a kettőbe, én pedig bevettem egy fájdalomcsillapítót és lefeküdtem aludni. Délután fél 3 körül keltem fel. Lebotorkáltam, hogy most már éhes vagyok. Anyu gombócot főzött, én ettem a gombócot, és közben a tányérba pedig potyogtak a könnyeim. Miután ettem visszabotorkáltam a szobámba, még egy fájdalomcsillapító, és újra alvás. Este felkeltem lementem tv-t nézni. Az konkrétan úgy nézett ki, hogy háttal a tévének hallgattam a műsort. Este Anyu segített megfürödni, és utána irány újra az ágy. Úgy feküdtem le, hogy egy fájdalomcsillapítót és egy altatót bevettem. Éjszaka egyszer felébredtem, és ugyanezt a gyógyszer kombinációt beszedtem.

Szerda reggel vissza kellett menni kontrollra. Mindent rendben talált a doktornő. Szerdán szinte ugyanaz történt, ami kedden, gyógyszer, alvás, evés, gyógyszer, alvás, evés., és rengeteg fájdalom. Nem tudom volt-e ilyen műtétetek, de úgy tudnám megfogalmazni, hogy olyan érzés, mint amikor egy szempilla belemegy a szemedbe. De a szempillával ellentétbe, amit ugye 1 percen belül kiszedsz a szemedből, ehhez nem nyúlhattál hozzá. És egész nap szúrt. Szerda este már egy kicsit jobb volt.

Csütörtök reggel ismét kontroll. Na, ez elég szörnyű volt, végre egy kicsit elkezdett gyógyulni a szemem, és a hámréteg visszanőtt, úgy ahogy. És akkor a doktornő levette a lencsét, amit még kedden tett a műtét után a szememre. Akármilyen óvatos is volt, csak megsértette azt a vékony hámréteget. Szinte ettől újra kezdődött minden. Könnyezés, fájdalom, minden. Amit az előző két nap csináltam, az történt csütörtökön is. Egész nap csak aludtam, gyógyszert szedtem, és ettem.

Pénteken végre könnyebb volt, nem volt szükség fájdalomcsillapítóra. De így is nagyon sokat aludtam. Azt mondták, hogy ez a legjobb módszer, az alvás. Szombat és vasárnap is sokat pihentem, amennyit csak tudtam. Viszont már nagyon-nagyon unalmas volt. Tévét nem tudtam nézni, számítógépet nem tudtam használni, halálra untam magam.

Hétfőn újra kontroll vizsgálat. Mindent rendben talált a doktornő. Ami nagyon rossz, hogy közelre nem tudok még rendesen fókuszálni (amit most írok, azt is csak annak köszönhetem, hogy tudok gépelni, mert nem igazán látom, hogy mit csinálok J), viszont távolra már elég jó, sőt, sokkal jobb, mint volt.

Már minden rendben van, csak tévét sem tudok nézni sokáig, és olvasni sem tudok, szóval elég sokat unatkozom. A fájdalom ellenére mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a műtétet, mert megéri.

Pénteken lezárult az oktatási, képesség felmérési, főnöki vélemények összegzése, amit végre megtudtunk. Először a főnököm nem akarta, hogy pénteken beszéljünk, mert reggel 8-ra kaptam időpontot. Aztán én meggyőztem, hogy jobb lenne, ha túlesnénk rajta. Fél 9-kor mentünk le, és ¾ 9-kor már kész is voltam. A HR vezetőnk elmondta, hogy nagyon elégedettek velem, a vizsgáim összességében 94%-osra sikerültek. A főnököm a teljesítményemet 90%-osra értékelte, és a kompetencia felmérésen szintén 90%-ot értem el. Ami azt jelenti, hogy a kb. 80 emberből az első három legjobb között vagyok. J Ami azt jelenti, hogy január 1-től előléptetnek. J Nagyon-nagyon örültem neki. Az előléptetés több, és más típusú feladatokat jelent, több felelősséggel, és több pénzzel természetesen. J A főnököm teljesen elégedett velem. Azt mondta, hogy ha a közeljövőben üresedés lesz a középvezetői szinten, Ő nyugodt szívvel ajánl engem, mert el tudom látni azt a feladatot, igaz, hogy nagyon rossz lenne, ha elveszítene engem, mint munkatársat, de nem fog az előmenetelem útjában állni. Hihetetlen volt. Azt már számolgattam, hogy valószínűleg nem értem el rossz eredményt, de hogy ennyire jól sikerült, azt álmomban sem gondoltam volna. Természetesen azért vannak negatív dolgok is. Az egyik kolléganőm szintén megkapta ezt a lehetőséget, amit én is. Ő is nagyon örül neki. Természetesen ez nem mindenkinek tetszik, hogy nekünk sikerünk van. Nem értem az embereket. Miért kell olyan embert bántani, akit alapjáraton szeretek, de ha sikert ér el, akkor rögtön ellenség válik belőle, és oda kell szúrni, ahol a legjobban fáj. Igenis Ő is megérdemli, mert rengeteget dolgozik, lelkiismeretes, jól csinálja. A munkát persze senki nem irigyli. De azt, hogy Ő most tegyük fel, jól megérdemelten összességében 20.000 Ft-tal többet fog keresni nála, az már fáj. Úgy utálom az ilyen embereket. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen ez a Lány. Én nem fogom hagyni, hogy bántsák ezt a Kolléganőt, mert nagyon szeretem, és ha Őt utálják, akkor engem is, mert én is most ugyanolyan helyzetben vagyok.

Péntek délután végre sikerült találkoznunk Hugival. Megnéztük a Twilight 2. részét. A Kolléganők úgy jellemezték, hogy néhány jelenet olyan, mint egy rossz pornó. Oké, tényleg voltak olyan jelenetek, amiket, én egy kicsit másképp csináltam volna meg, de összességében tetszett. Lesétáltuk a szokásos Nyugati-Stadion távolságot. Közben nagyon jókat nevettünk. Néha az emberek elég furcsán néznek ránk. De jó volt, nagyon.

Szombaton vacsira vártam a két legkedvesebb Kolléganőmet, és Párjaikat. Nagyon készültem. Főztem nekik húslevest, sütöttem csirke combot, sajtos húst, és csináltam hozzá krumpli pürét, és kukoricás rizst. Iszonyat jól sikerült, minden. Nagyon jókat nevettünk, szívattuk egymást, és persze ittunk. Szegény macskámnak csak a bal szeme van meg, ugyanis egy macskalányért folyó harcban a jobbat elveszítette. Kint voltunk, és csak lökdöste a tányérját, ami tele volt kajával, és erre én mondtam neki, hogy biztos csak a szemed kívánja. Na, ezt nem kellett volna, egész este ezen nevettek a többiek. Én mondtam, hogy ez nem volt akkora poén, de szerintük igen. J Nem voltak sajnos sokáig, mert még dolgozni kellett otthon nekik. De remélem, hogy hamarosan újra tudunk, ilyen közös vacsit szervezni, mert ezek olyan jók.

Ma a szokásos dolgokat csináltam, kitakarítottam, mostam, vasaltam, és próbáltam egy kicsit pihenni. És holnap újra munka, a műtétig pedig már csak két hét… Közeledik.